Már Kenyában is támad a szélsőséges iszlám

Afrika egyenlítői részén, a Viktória-tó és az Indiai óceán között elterülő, hazánknál közel hatszor nagyobb ország is feliratkozott azon államok listájára, ahol a szélsőséges iszlám próbálgatja ragadozó karmait. A lakosságnak 45 %-a protestáns, 33 %-a római katolikus. A muzulmánok. És aránya 10 % a mintegy 34 millió lakosságban újabban a muszlim szélsőségesek jelentik a veszedelmet. Pedig a főváros, Nairobi volt vendéglátója már 1975-ben az Egyházak Világtanácsa 5. nagygyűlésének, s itt van a Keresztény Egyházak Össz-Afrikai Tanácsa is. Ebben az országban végzett külmissziói szolgálatot Csákány István, Dr. Pásztor János és Pungur József református lelkész. Július 1-én pedig két templomot ért kézigránátos támadás.

Egy afrikai bennszülött és egy katolikus templom a célpont

A két templomot ért támadásban életüket vesztő 17 személy között három gyermek is volt. Két rendőr szintén áldozatul esett a támadásnak. Ők éppen az egyik templomnál álltak őrt. Mindkét támadás Garissa városban történt, a szomáliai határ irányában, 120 kilométerre attól. A város közelében található a dadaabi menekülttábor, ahol több, mint fél millió szomáliai menekültet látnak el a kenyai hatóságok.

Hivatalos vélemények szerint feltételezhető, hogy a merénylet hátterében a Szomáliában működő al Shabaab katonai csoport állhat, az al-Qaida balszárnya. Részükről nem hangzott el nyilatkozat a támadás vállalásáról.

Az első támadás vasárnap 10 óra után érte az Afrikai Bennszülött Egyház templomát, ahol éppen istentiszteletre készültek. Pár támadó jelent meg a templom előtt, lelőtte a két rendőrt, majd kézigránátokat dobtak a templomra, ahol azonnal tűz ütött ki. Néhányan akkor veszítették életüket, amikor megpróbáltak elmenekülni a templomból.

A másik támadás a katolikus templomot érte. Mivel ez kőtemplom, a kézigránátok nem okoztak olyan kárt, mint az előbbi épületben. Itt nem voltak halálos áldozatok, de a sérültek száma magas volt. A két merényletben mintegy 75 személy sérült meg. A súlyosabb sebesülteket helikopterrel szállították a főváros, Nairobi különböző kórházaiba.

Brutális terrortámadás templomok ellen – nem vallási ügy

A kenyai elnök, Mwai Kibaki a támadások után felháborodottan ítélte el a brutális, mégis gyáva, mert ártatlanok elleni támadásokat. A Kenyai Muzulmánok Legfőbb Tanácsának elnöke, Abdulghafur El-Busaidy azonnal megszólalt a merénylet után, s így fogalmazott: „Az istentiszteletek helyét mindenkinek tiszteletben kell tartania”. Részvétét nyilvánította a két merényletben elhunyt keresztények hozzátartozóinak. Raila Odinga kenyai miniszterelnök hétfőn meglátogatta a két merénylet helyszínét, majd rámutatott: nem lenne szerencsés, ha a keresztények elleni támadás okot adna bárkinek is a bosszúra. Odinga úgy vélte, itt nem vallási ügyről van szó, hanem közönséges terrorista támadásról.
 

A Fehér Ház, a Vatikán, és az ortodoxok azonnal elítélően reagáltak

A Fehér Ház sajtóirodája is elítélte a véres cselekményt. Sajtóközleménye emlékeztet arra, hogy a támadók semmiféle tiszteletet nem tanúsítottak az emberi élet iránt. Tették ezt akkor, amikor Kenya fejlődése szempontjából a béke és a stabilitás mindennél fontosabb. „Mi azokat támogatjuk, akik Kenya faji és vallási sokféleségét tartják az ország egyik legnagyobb erejének” - olvasható a washingtoni közleményben.

 A Vatikán szóvivője, Federico Lombardi aljas cselekménynek nevezte a templomok elleni támadásokat. A két támadást az ortodox egyházak médiaszolgálata, az OCP is elítélte.

A civilizációk harca már javában tart?

Az arab tavasz „kitörése”, azaz a 2011. év elejétől az arab világban beindult forradalmi változások sodrában szinte naponta történnek keresztényellenes támadások: Egyiptomban a szalafisták, másutt az al-Qaida harcos sejtjei, Nigériában a Boko Haram állig felfegyverkezett különítményei hajtanak végre véres támadásokat keresztény templomok, hívők, üzletek, lakótelepek ellen. Sajnos a sort lehetne tovább folytatni a Szíriából és Irakból elüldözött keresztények százezres nagy exodusával, szülőföldjük kényszerű elhagyásával. Márpedig az arab világ kultúrájának alakításához nem csak a muzulmánok, hanem a keresztények is nagyban hozzájárultak az évszázadok alatt. Hol és mikor ismerik fel végre, hogy ennek a termékeny együtt maradásnak a megszakadása végzetes hatással lesz, lehet magára az arab világra is? Megéri, megérné ezt kockáztatni? Vagy valami egészen másról van szó? Nevezetesen a kultúrák háborújáról, amiről Samuel P. Huntington már 1993-ban írt sokat vitatott könyvében, melynek ezt a címet adta: The Clash of Civilizations – Civilizációk küzdelme. Ez már javában folyik, csak nem vettük észre a kezdetét, mert nem hadüzenettel, hanem – sok más tényezővel együtt - a vallások közti küzdelemmel kezdődött?

Forrás: http://bekefy.agnusradio.ro/2012/07/mar-kenyaban-is-tamad-szelsoseges.html