Stágel: Tegyünk a XXI. századi keresztényüldözés ellen!

Stágel Bence KDNP-s országgyűlési képviselő, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) elnöke napirend előtti felszólalása a Magyar Országgyűlés 2011. szeptember 20-i plenáris ülésén.

Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! 

Napirend előtti felszólalásom szomorú indokául szolgál, hogy mostanra mintegy százmillió keresztény szenved üldözést vallása miatt a világon, az ellenük irányuló támadások pedig immáron tragikus méreteket öltöttek. Az áldozatok száma 2000 és 2010 között meghaladta az egymilliót, az utóbbi 10 évben átlagosan 270 keresztény szenvedett vértanúságot minden 24 órában. Megdöbbentő tény, hogy tavaly a vallási hovatartozása miatt meggyilkolt emberek 70%-a keresztény volt!

A keresztényellenes megnyilvánulások főként Afrikában, Ázsiában és az arab országokban jellemzőek, ahol a keresztények többnyire kisebbségben élnek. Ám a modernkori keresztényüldözés minden földrészen létezik, különböző formában és eltérő eszközökkel.

A keresztényellenes atrocitásokban már Európa is érintett, 2010-ben csak Spanyolországban több mint húsz alkalommal rongáltak meg, illetve gyújtottak fel katolikus templomokat baloldali, anarchista csoportok. 2011. március 10-én, például mintegy hetven diák rontott be az egyik madridi egyetem kápolnájába, és hangszóróba kiabálva szidalmazták az egyházat és tanítását, a pápát és a papokat. Az egyetemi lelkészt valamint a békésen imádkozó fiatalokat kilökdösték, az oltárt pedig meggyalázták.  

De emlékezhetünk XVI. Benedek pápának a római La Sapienza Egyetemre tervezett látogatására is, ahol beszédében a keresztényeknek a nyugati közéleti vitákból történő kiszorításáról értekezett volna. A 2008. január 17-re kitűzött látogatásra az oktatók és a diákok elenyésző kisebbségének intoleráns viselkedése miatt nem kerülhetett sor.

A keresztények leginkább azokban az országokban vannak nehéz helyzetben, amelyekben az iszlám az uralkodó vallás. Ugyanakkor 77 olyan, iszlám, hindu, buddhista többségű ország, illetve kommunista diktatúra van a földön, ahol a keresztények vallásgyakorlását korlátozzák, tiltják, vagy éppen erőszakos támadások érik őket.

Ezeknek az államoknak a jelentős része nagymértékű humanitárius segélyben részesül a nemzetközi szervezetektől és fejlett demokráciában élő államoktól, holott mindennapos a vallásgyakorlás korlátozása, tiltása, a keresztény templomok felgyújtása, hitüket megvallók bebörtönzése, elrablása, vagy éppen meggyilkolása.

Észak-Koreában Biblia birtoklásáért köztéri akasztás jár. Indiában, 2008-ban, Orissaban hindu szelsőségesek több keresztény falut felgyújtottak, és több mint 4000 embert öltek meg, idén szeptember 4-én pedig maszkos vandálok támadták és szentségtelenítették meg az indiai Kerala állam egyik katolikus templomát. Most júliusban több száz kopt nőt raboltak el és erőszakoltak meg Egyiptomban, de a szomorú események sora még folytatható.

Keresztényüldözés a kereszténység első évszázadai óta létezik, de a gyilkosságok és egyéb megtorlások ilyen mértékű előfordulására még soha nem volt példa a világtörténelemben.

Mi, magyarok történelmünk során már megtapasztalhattuk a keresztényellenes, idegen hatalmak, birodalmak jellemrajzát, ezért különös felelősségünk van abban, hogy az ilyen veszélyekre időben felhívjuk nemcsak a hazai közvélemény, hanem – akár a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokon keresztül - a világ döntéshozóinak figyelmét.

Európa döntéshozóinak kiemelt felelőssége a nyugati, keresztény gyökerű civilizáció értékei melletti határozott és bátor kiállás.  

Bíztató tény, hogy az Európai Parlament nemrégiben nagy többséggel elfogadta a keresztények és a vallásszabadság védelmével kapcsolatban benyújtott indítványt. A határozatot, amelyet az Európai Parlament össze pártja ellátott kézjegyével, az Egyiptomban, Irakban és Nigériában történt keresztények elleni támadásokat követően nyújtották be a parlament elé.

A keresztények ellen most különösen is nagymértékben fellángoló erőszakhoz sajnálatos módon az is hozzájárul, hogy a nyugati világ egyre inkább saját gazdasági-kereskedelmi érdekeivel törődik, és az emberi jogok kérdését, ezen belül a vallásszabadságot nem tartja annyira fontosnak. Korábban a nyugat nagyobb hangsúlyt fektetett ezekre a kérdésekre, ma azonban inkább a kereskedelmi megállapodások vannak előtérben.

Földrészünknek azonban nem szabadna elfeledkeznie arról, hogy etika nélkül nem működnek a kereskedelmi megállapodások sem. Ahol ugyanis vallási jellegű konfliktusok robbannak ki, a gazdasági élet is elpusztul.

Olyan alapvető értékeket, mint a szabadság, a szabad vallásgyakorlás, az emberi méltóság és a szolidaritás, csakis Európa őrizhet meg a világ számára. A ma gyakran emlegetett gazdasági válságban és éles versenyhelyzetben is, csak egy stabil, egységes, belső sokszínűségét megőrző, de értékeit és közös gyökereit felvállaló, kulturális identitását őrző Európa lehet sikeres.

A közvélemény tájékoztatása mellett a szolidaritásunk kifejezésével is tehetünk az üldözött keresztényekért: követeljük a vallásszabadságot országaik számára; segítünk nekik, hogy hazájukban maradhassanak; küzdünk azért, hogy ugyanolyan elbánásban részesüljenek, mint a többséget alkotó honfitársaik.

Ezen túlmenően a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokon keresztül is törekedjen a magyar kormány arra, hogy a maga eszközeivel felhívja a figyelmet a keresztényüldözés világméretű problémájára és egyúttal védje a vallásszabadság és a vallásgyakorlás alapvető jogát.