Az államnak garantálnia kell a lelkiismereti meggyőződés szabad gyakorlását

Komoly problémát jelent, hogy Európában az egyre szélesebb körű gyűlöletbeszéd-ellenes törvények, a szólásszabadság alapvető emberi jogát számos olyan területen is indokolatlanul korlátozzák, mely révén a lelkiismereti szabadság és a vallási, lelkiismereti meggyőződés egyszerűen nem gyakorolható - mondta Stágel Bence kereszténydemokrata országgyűlési képviselő, IKSZ elnök parlamenti napirend előtti felszólalásában.

A KDNP a lelkiismereti- és vallásszabadság kérdését, valamint az európai keresztények ellen megnyilvánuló diszkrimináció és intolerancia problémáját már számtalan alkalommal a magyar Parlament napirendjei közé emelte. Sajnos a keresztényeket érő atrocitások száma folyamatosan nő, ezért a közvélemény és a nyilvánosság tájékoztatása mellett alapvető célkitűzéssé kell tenni, hogy az emberi jogok helyes értelmezése együtt járjon olyan jogalkotói lépésekkel, melyek maximálisan biztosítják a lelkiismereti- és vallásszabadságot minden keresztény ember számára. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a keresztényeket érő diszkriminációs folyamatok nem a keresztények magánügyeként, kizárólagos problémájaként jelenik meg, hanem a kérdés minden jóérzésű ember közös ügye kell hogy legyen, mely együttes fellépést követel az uniós intézmények szintjén is.

2013. május 21-én jelent meg a bécsi keresztényellenes diszkriminációt és intoleranciát figyelő központ 2012-es jelentése, mely csaknem 200 európai keresztényellenes incidenst sorol fel és mutat be. A jelentés szerint jogalkotói szinten is problémásak a keresztények szólás- és gyülekezési szabadságát, lelkiismereti szabadságát és vállalkozási szabadságát korlátozó törvények.

A lelkiismereti szabadság korlátozása a hétköznapok szintjén súlyos munkajogi problémákat vet fel. Ez főleg egészségügyi intézményekben jelenik meg, hiszen számos kórházban a munkaviszony megszüntetésével jár, ha egyes orvosok és nővérek lelkiismereti okokra hivatkozva nem hajlandóak elvégezni abortuszt, vagy asszisztálni abban. Skóciában a bíróság a kórház előírásainak betartására, azaz az abortusz műtétben való közreműködésre kötelezett két nővért. De az erőszakos megnyilvánulásokra is van példa, 2012-ben abortuszpárti aktivisták támadta rá az életpárti tüntetőkre Ausztriában.

Franciaországban az orvostanhallgatók arról számoltak be, hogy a gyakorlatban lehetetlen úgy lediplomázni, hogy ne vennének részt abortuszműtéten, holott ilyen kötelezettségük nincs a törvény szerint, a lelkiismereti szabadságon alapuló opció az abortuszhatású tabletták forgalmazása kapcsán pedig nem létezik a gyógyszerészek számára. Svédországban pedig egyáltalán nem létezik a lelkiismereti szabadság érvényítése az egészségügyi dolgozók számára.

Különösen is felháborító az az eset, amikor az Európai Emberi Jogi Bíróság helyben hagyta a svéd bíróság azon döntését, ami alapján börtönbe kell vonulnia a homoszexualitást kritizáló szórólapokat osztogató négy embernek. A Strassbourgi bíróság ítélete szerint a svéd bíróság döntése nem sértette a szólásszabadságot.
A jogi nonszensz kategóriájába tartozik, hogy a keresztény tanítás kritizálása a szólásszabadsághoz tartozik – megjegyzem jogilag teljesen helyesen - , ugyanakkor a homoszexualitásról szóló keresztény, egyházi tanítás puszta kifejtését vagy megvédését is homofóbiaként értékelik a nemzetközi jogvédő szervezetek, és szemmel láthatóan szankcióval sújtják a nemzeti bíróságok is.

Komoly problémát jelent tehát, hogy Európában az egyre szélesebb körű gyűlöletbeszéd-ellenes törvények, a szólásszabadság alapvető emberi jogát számos olyan területen is indokolatlanul korlátozzák, mely révén a lelkiismereti szabadság és a vallási, lelkiismereti meggyőződés egyszerűen nem gyakorolható.
Gyűlöletbeszédnek nevezni és büntetőjogi szankcióval sújtani egy világnézeti vitában a házasság hagyományos fogalma melletti kiállást amiatt, mert azt sértőnek találják egyes homoszexuálisok és lobbicsoportjaik, teljességgel hibás érvelés eredménye és az emberi jogok lábbal tiprásával jár. (Vigyázó szemeinket Franciaországra vessük!)

Az államnak garantálnia kell a lelkiismereti meggyőződés szabad gyakorlását mind az egyén, mind a vallási közösségek számára, beleértve a kisebbségek vallásszabadságát is, és a társadalmi rend kialakításánál figyelembe kell vennie az igazságosság alapelvét.

Tisztelt Képviselőtársaim!

A tolerancia nem azt jelenti, hogy mindenben egyet kell értenünk, csupán azt, hogy tisztelni kell a másik véleményét. Mi, kereszténydemokraták tisztában vagyunk vele, hogy a diszkrimináció és az intolerencia ellen alapvetően nem törvényekkel kell küzdeni, de a keresztényeket diszkrimináló és az emberi jogokat álságosan védő törvényeket el kell törölni!  Ehhez kérjük nemzeti és nemzetközi szinten is mindannyiuk támogatását.