"Mint bárányokat küldelek a farkasok közé"

Stágel Bence országgyűlési képviselő, IKSZ elnök beszéde a Keresztényüldözés a XXI. században című konferencián, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.

"Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra. Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé."

Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Előadók! Tisztelt Legfőbb-ügyész helyettes Úr! Tisztelt Tanszékvezető Úr! Tisztelt alpolgármester asszony! Kedves Vendégeink!Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség és a Barankovics Akadémia Alapítvány képviseletében mai konferenciánkon, melynek címe talán sokak számára meghökkenést keltett.

Pedig a Szentírás szavai a XXI. századi keresztényüldözés témájában ma is aktuálisak és üzenet értékűek. Szomorú tény, hogy mostanra mintegy százmillió keresztény szenved üldözést vallása miatt a világon, az ellenük irányuló támadások pedig immáron tragikus méreteket öltöttek. Az áldozatok száma 2000 és 2010 között meghaladta az egymilliót, az utóbbi 10 évben átlagosan 270 keresztény szenvedett vértanúságot minden 24 órában. Megdöbbentő tény, hogy tavaly a vallási hovatartozása miatt meggyilkolt emberek 75%-a keresztény volt.

A keresztények ellen most különösen is nagymértékben fellángoló erőszakhoz sajnálatos módon az is hozzájárul, hogy a nyugati világ egyre inkább saját gazdasági-kereskedelmi érdekeivel törődik, és az emberi jogok kérdését, ezen belül pedig a vallásszabadságot nem tartja annyira fontosnak. Korábban a Nyugat nagyobb hangsúlyt fektetett ezekre a kérdésekre, ma azonban inkább a kereskedelmi megállapodások állnak a figyelem középpontjában.

Földrészünknek azonban nem szabadna elfeledkeznie arról, hogy etika nélkül nem működnek a kereskedelmi megállapodások sem. Ahol ugyanis vallási jellegű konfliktusok robbannak ki, a gazdasági élet is lehanyatlik.

Olyan alapvető értékeket, mint a szabadság, a szabad vallásgyakorlás, az emberi méltóság és a szolidaritás, csakis Európa őrizhet meg a világ számára. A ma gyakran emlegetett gazdasági válságban és éles versenyhelyzetben is, csak egy stabil, egységes, belső sokszínűségét megőrző, de értékeit és közös gyökereit felvállaló, kulturális identitását őrző Európa lehet sikeres.

Az európai gazdasági válság időszakában mind jobban felerősödnek azok a hangok, melyek egy értékvesztett világról, a biztos viszonyítási pontjait elveszítő társadalmakról szólnak. És tapasztalhatjuk is, hogy a mindenre ráerőltetett tolerancia jegyében valamilyen oknál fogva kínosak lettek Európa szerte a keresztény szimbólumok, a keresztény meggyőződésből tanúsított magatartás.

Kínos a kereszt, kínos a glória, kínos a karácsonyi betlehem, a keresztény ember pedig sokszor nevetség és gúny tárgya. Csak közben azt felejtjük el, hogy Európa kétezer éve a kereszténységre épül, amely ma nem is lenne keresztény gyökerek nélkül. A múltba tekintés és a múltra hivatkozás azonban nem avitt és meghaladott értékek képviseletét jelenti, hiszen a kereszténység élő valóság, a jövőbe vetett töretlen optimizmussal. Jó példa erre a mostani konferenciánk is, melynek szervezői olyan fiatalok, akik fontosnak tartják, hogy a keresztények melletti kiállás, az értékeink melletti szilárd elköteleződés mind erőteljesebben jelenjen meg a közéletben.

Örülök, hogy ebben a célkitűzésünkben már most ilyen sok társra és segítőre leltünk. Köszönet érte.

Ahogy a meghívón is szerepelt, néhány hónapja indította el az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség a prochristie.hu című honlapját, melynek célja éppen az volt, hogy a közvélemény figyelmét ráirányítsuk a keresztényüldözés kifinomult és erőszakos változataira. Ritka az olyan internetes honlap, mely esetében annak örülnénk, ha minél kevesebb tragikus eseménnyel, vagy szomorú hírrel frissülne, ám a mindennapjaink során sajnos egyre több olyan keresztényeket érő atrocitásról kell beszámolnunk, ami a jóérzésű embereket közös fellépésre kell hogy sarkallja.

Az elkényelmesedés, a közöny, a magukat jogvédőnek nevező szervezetek harsány megnyilvánulásai mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy meggyőződésünket, értékrendünket az elmúlt évtizedekben egyre gyámoltalanabbul mertük felvállalni.

Pedig a XXI. század vérontás nélküli vértanúi most is itt élnek köztünk! Itt él az anyakönyvezető, akit elbocsátanak munkahelyéről, mert nem hajlandó homoszexuális párokat összeadni; itt él a nővér, akinek azért kell távoznia a kórházból, mert keresztet visel a nyakában; és itt él az az orvos is, akit kizár az orvosi kollégium, mert nem hajlandó abortusz műtétet végrehajtani.

A tolerancia jegyében a vallásszabadság alapjoga egészen sajátos értelmezést nyert Európában. A szabad vallásgyakorlás joga ugyanis nem korlátozódhat az istentiszteletek tartásának jogára, nem lehet a kereszténységet a templomok falai közé szorítani. A vallásszabadság megtagadása viszont aláássa a demokratikus törekvéseket, elnyomást szül, mígnem az elfojtott társadalmi indulatok tragikus módon robbannak ki. A vallás szabad megválasztásának joga az emberi méltóság tiszteletén alapszik. Az államnak lehetővé kell tennie, hogy mindenki szabadon kereshesse az igazságot.

Itt Európában alapvetően kétféle problémával állunk szemben. Az egyik az intolerancia, a keresztények közéletből, médiából való kiszorítása, marginalizációja, valamint az egyes személyek és csoportok keresztényellenes megnyilvánulásai. A másik pedig a diszkrimináció, a törvényi hátráltatás, ami rendszerszintű, jogalkotási probléma, hiszen mások tiszteletben tartásának címszava alatt a vallási meggyőződés kifejezését teszik lehetetlenné. Ennek tipikus példája, amikor a homoszexualitásról szóló keresztény tanítás homofóbnak bizonyul a törvény tükrében (a keresztényellenes megnyilvánulások viszont ezzel szemben a szólásszabadság részeként értelmezendők)

A 2011. évi, „Vallásszabadság – út a békéhez” című béke világnapi üzenetben XVI. Benedek pápa kifejti, hogy a vallásszabadság biztosításának igénye az emberi méltóságból fakad. Az emberi személy természetének ugyanis szerves része a vallási dimenzió, amit ráadásul – társas lény mivoltából fakadóan is – közösségben tud igazán megélni. A vallásnak ezért szükségképpen helye van a társadalom életében. Nem csupán megtűrni kell, hanem felismerni, hogy hozzájárul azon közös morális alap kialakításához is, ami az igazságos és békés együttélés elengedhetetlen feltétele akár nemzeti, akár nemzetközi szinten. Az emberi személy sajátossága, hogy képes meghaladni saját anyagi mivoltát és keresni az igazságot: vagyis személyes és társas életét képes Isten felé irányítani. Ami azért fontos, mert Isten fényében értheti csak meg saját identitását, létezésének értelmét és célját. Ezt a sajátosságot szokás másképpen emberi méltóságnak nevezni, ami tehát szükségképpen transzcendens jellegű. A vallásszabadsághoz való jogban ez az emberi sajátosság, a transzcendens emberi méltóság nyilvánul meg.

A vallásszabadság tehát az emberi méltóságban gyökerezik, és annak lehetőséget jelenti, hogy az ember az általa felismert igazságnak megfelelően rendezhesse életét és döntéseit.

Általánosan elfogadott definíciója értelmében a vallásszabadság magában foglalja azt a jogot, hogy mindenki, akár egyénileg, akár közösségben, nyilvánosan vagy magánjelleggel, szabadon megvallhassa és kinyilváníthassa vallását vagy hitét a vallásgyakorlás és az istentisztelet cselekményei révén, tanításban és publikációkban. Továbbá, hogy szabadon csatlakozzon egy másik valláshoz, vagy akár egyikhez se csatlakozzon. Az igazi vallásszabadság tehát az egész társadalom számára érték. Gyümölcsei: a békés egymás mellett élés, a szolidaritás érvényre jutása, a nemzet egysége a pluralizmus közepette is, valamint az igazság és a közjó érvényesülése.

A vallásszabadság megtagadása viszont aláássa a demokratikus törekvéseket, egy sajátos elnyomást szül, ami ellen idővel természetünkből és teremtetti mivoltunkból fakadóan úgyis lázadni fogunk. De még a jó értelemben vett lázadást megelőzendő, úgy döntöttünk, hogy a honlap indítását követően konferenciánkkal a párbeszéd második fórumát is megteremtjük. Előadóink közt olyan személyeket köszönthetünk, akik hivatásuk, illetve foglalkozásuk gyakorlása során már eddig is sokat tettek azért, hogy Magyarország új alaptörvényének értékrendje a mindennapok során is érvényre jusson. Ezúton is köszönöm, hogy elfogadták a meghívásunkat és őszintén remélem, hogy a jövőben is számíthatunk segítségükre.

Kívánom, hogy a mai konferenciát követően valamennyi jelenlévő a saját környezetében tanúságot tegyen az igazságról, és segítője legyen a keresztények közti szolidaritás megvalósulásának.

Jó hír, hogy ehhez minden szükséges segítséget megkaptunk és megkapunk nap mint nap.

"Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát. Köszönöm a megtisztelő figyelmet!"