A szíriai keresztényeknek nem nyilatkozatokra van szükségük!

„Nem akarunk menekültek lenni, hanem békében, teljes joggal és kötelességgel szeretnénk élni országunkban” – mondta beszédében a Homsból származó Jarjour, aki felhívta a figyelmet a Közel-Keleten élő keresztények drámai helyzetére.

„Van egy álmom: egy nap majd felkelek, és elmondhatom majd Önöknek, hogy jó híreim vannak. De ez a nap még nem jött el – mondta elcsukló hangon a főtitkár asszony. – A keresztények országomban még soha nem voltak olyan rossz helyzetben, mint napjainkban. A közel-keleti keresztények jövője veszélyben van. Bár korábban biztonságban élhettek, mostanában mindennapjaik félelemmel terheltek. Át kell élniük azt, hogy nem gyakorolhatják szabadon vallásukat, és személyiségi jogaik vagy a szólásszabadsághoz való joguk sincsen már meg. Elveszik tőlük, mert iszlamizálni akarják őket. Csak Egyiptomból a forradalom óta több mint ötezer keresztény menekült el.”

Jarjour szülővárosában, Homsban arra kényszerítik a keresztényeket, hogy hagyják el házaikat, üzleteiket és templomaikat. Mindent felégetnek, a templomok szét vannak verve és fel vannak égetve – ezekről megrázó képeket is bemutatott a főtitkár asszony, aki arra kérte a nyugati egyházakat, emeljék fel prófétai hangjukat, és ne elégedjenek meg a kormányaik által szajkózott szöveggel és a tévétársaságok, újságok által szétkürtölt információkkal.

„Szíriában is ki kell deríteni az igazságot, ki kell deríteni, mi is történt és történik még mindig valójában. Nem elég azt elhinni, amit a tévében bemutatnak” – mondta a Közel-Keleti Protestáns Egyházak Szervezetének főtitkár asszonya, aki kétmillió keresztény nevében intézett beszédet a nagygyűléshez. Tagegyházaik között vannak lutheránusok, reformátusok és anglikánok is.

Majd újabb drámai mondatokkal folytatta beszédét: „A közel-keleti keresztényeknek az az érzésük, hogy a Nyugat elfelejtette őket. Sokáig semmiféle jelét nem éreztük annak, hogy nyugati testvéreink gondolnak ránk. S ha ez így folytatódik, akkor a kereszténység maradékait is kiirtják erről a területről. Nyugatról nem nyilatkozatokra van szükségünk ezúttal sem, hanem arra, hogy jöjjenek el, és saját szemükkel lássák, éljék át, ami velünk történik. Nem szánakozást szeretnénk önökből kiváltani, hanem tényleges segítséget szeretnénk minden fronton” – tette hozzá Jarjour.

Szíriában minden békésen kezdődött, de gyorsan átcsapott erőszakba a folyamat. Sok keresztény nem is hitte el, hogy a saját országuk emberei azok, akik rájuk támadnak.

„Kezdetben muszlimok és keresztények együtt mentek az utcára, de amikor az erőszak dúlni kezdett, a keresztények visszavonultak. Ez már nem a nép forradalma és megmozdulása volt. Szíriában kívülről kezdtek dirigálni. A demokráciát azonban nem lehet szaúd-arábiai vagy katari pénzekkel és fegyverekkel fenntartani. Azt gondolom, jelenleg egyetlen keresztény sem ért egyet a szíriai fejleményekkel. Én személyesen egy békés megoldást tartanék támogatandónak. Ám aki Szíriában kormányozni akar, annak meg kell adnia mindenki számára a szabadságot, a biztonságot és a békét.”

A bejrúti székhelyű Közel-Keleti Protestáns Egyházak Szervezetének főtitkár asszonya hangsúlyozta, hogy a mintegy 400 keresztény család, amelyet ő Szíriában ismer, mind a mai napig az országban is él. Csupán egy család volt, aki végül inkább a menekülést választotta.

„Mi nem akarunk menekültek lenni, mit ott akarunk élni azon a földön, amelyen születtünk”

Végül Thomas Wipf vette át a szót, és elmondta, hogy nemrégiben ő is járt Irakban, és tájékozódott az ottani helyzetről. Elmondta: a GEKE nemzetközi hálózattal rendelkezik. Jarjour asszonynak a nagygyűlésre való meghívásával azt is szerették volna kifejezni, hogy kötődnek az ott élő keresztényekhez, és megpróbálnak mindent megtenni az érdekükben.

Jarjour ugyan nem akart a GEKE részéről nyilatkozatot a kérdésről, a nagygyűlés résztvevői mégis úgy döntöttek, hogy a szíriai helyzetről külön állásfoglalást adnak ki.